Milyen típusai vannak a depressziónak?

Noha nagyon sok a közös vonás, mégis különböző típusokat különböztetünk meg a betegség lefolyása alapján depresszión belül. A tünetek különböző számban, időtartamban, súlyosságban és kiújulási arányban lehetnek jelen, de összességében nagyon hasonlóak egymáshoz. Mivel a különböző altípusba tartozó betegségformák különböző ellátást igényelnek, ezért fontos a kezelőorvos által meghatározott pontos diagnózis. A depresszió megjelenését számtalan egyéni különbség színezheti a nemtől, az életkortól és a kultúrától függően.

A depresszió különféle megjelenési formáinak leírására az elmúlt évtizedekben különböző kifejezések terjedtek el: neurotikus, reaktív vagy minor depresszió, melyek elsősorban a betegség pszichológiai természetére utalnak, valamint arra, hogy főként pszichoterápia segítségével kezelhető. Másrészről pedig a szomatikus és a pszichotikus depresszió típusok esetében az agy biokémiai egyensúlyának felborulására utal az elnevezés, valamint arra, hogy orvosi kezelést igényelnek. Ezeket a szakkifejezéseket napjainkban főként a mentálhygiénés szakemberek használják.

A kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy a depresszió olyan hangulati zavar, mely időszakosan jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy a normál hangulat váltakozik a depresszív epizódokkal. Bizonyos esetekben a depresszív fázisok helyett, vagy azokat felváltva eufóriás hangulat (átlag feletti hangulat), irritáltság, agitáltság fordulhat elő, mely kórképeket mániának vagy hypomániának nevezünk. Ezért unipoláris depressziónak nevezzük a depresszió azon formáját, amikor a betegség lefolyása során nem fordult elő mániás vagy hypomániás fázis, és bipoláris depressziónak nevezzük azt a jelenleg észlelhető depresszív tünetcsoportot, amikor a kórelőzményben előfordult emelkedettebb hangulatú szakasz.

1. Depressziós epizód

A depresszió megjelenésének leggyakoribb és legjellegzetesebb formája a depressziós epizód. Az egyszeri depressziós epizód néhány héttől akár évekig is tarthat, de a tünetegyüttesnek legalább két héten keresztül kell fennálnia. Átlagosan az emberek egyharmada él át valamilyen mértékben egyetlen epizódot vagy “fázist” élete során.   A depressziós epizód ideje alatt az ember minden esetben többé-kevésbé képtelenné válik ellátni a feladatait. Gyakran előfordul, hogy a depressziós epizód megismétlődik a jövőben. Az egyszeri depressziós epizódot unipoláris depressziónak nevezik.

2. Recurrens (ismétlődő) depressziós zavar

Abban az esetben, amikor a depressziós epizód visszatér recurrens (ismétlődő) depresszióról, vagy visszatérő major depresszív zavarról beszélünk, mely általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődik. A visszatérő depresszióban szenvedő páciensek a depressziós fázisok között hónapokig vagy évekig tartó normál hangulatú, tünetmentes időszakot élnek meg. A depresszív zavarok ezen formája nagyon gyakran vezet keresőképtelenséghez, rokkantsághoz és mindig unipoláris jellegű ( ami azt jelenti, hogy nem fordul elő mániás vagy hypomániás fázis). Általában ezt a típust “klasszikus” vagy “klinikai” depressziónak nevezik.

3. Dysthymia 

A dysthymia tünetei enyhébbek és kevésbé elkülöníthetőek a depressziós epizódhoz vagy a recurrens (ismétlődő) depresszióhoz képest. Azonban a betegség tartós lefolyású, a tünetei hosszabb ideig elhúzódnak, legalább 2 éven keresztül, néha évtizedekig is akár, emiatt ezt a depresszióformát “krónikus depressziónak” is nevezik. A betegség unipoláris szerkezetű, hatással van a mindennapi tevékenységek elvégzésére, de ez kevésbé bénító, mint a többi esetben. Időnként bizonyos emberek esetében akutabbá válik a betegség és major depressziós epizódba eshetnek bele; ezt az állapotot hívták régebben “dupla depresszió”-nak, de ezt a kifejezést napjainkban nem alkalmazzuk.

 

4 . I-es típusú bipoláris depresszió

A bipoláris zavarban előforduló depresszió-forma, amelyet korábban mánias-depressziós zavarnak hívtak, kevésbé gyakori, mint az unipoláris depresszió. Magában foglalja a depresszív szakaszok közötti váltásokat a normális hangulati szakaszokra, valamint az úgynevezett “mániás fázis”-okra. A mániás fázisokra jellemző a kiemelkedően magas hangulat, mely az aktivitás fokozódásával, nyugtalansággal és csökkent alvásigénnyel jár együtt.

A mánia befolyást gyakorol a gondolkodásra, ítélőképességre és a társas viselkedésre is, melyek komoly problémákat és nehézségeket okozhatnak az egyén számára.

Gátlástalan vagy nem biztonságos szexuális magatartás, valamint megfontolatlan üzleti vagy pénzügyi döntések meghozatala fordulhat elő, ha az illető maniás fázisban van éppen. A maniás epizódot követően nagyon gyakran depressziós szakasz váltja fel az érintettek esetében. Ezt a kiszámíthatatlanul változó “érzelmi zűrzavart” úgy is lehetne jellemezni, mint állandóan “a világ tetejéről a végső elkeseredésbe zuhanni”.

A bipoláris zavar depressziós fázisában jelentkező tüneteit sokszor nehéz elkülöníteni az unipoláris depressziótól.

5. II-es típusú bipoláris depresszió

Sokkal inkább hasonlít ez a forma a visszatérő depresszív zavarhoz, mint a bipoláris zavarhoz, a II. típusú bipoláris zavarban érintettek esetében első ránézésre csak a jelenlévő rossz hangulatot érzékeljük. Ebben a tünetegyüttesben a depresszív epizódot az úgynevezett hypomániás szakaszok váltják fel, mely egy mérsékeltebb eufóriás állapot. Ez sokkal enyhébb a mániánál, emiatt az érintett személy és a hozzátatozói esetleg összetéveszthetik az átlagos hangulattal, vagy az örömmel.

 

6. Kevert szorongásos depresszió

Bár a szorongás és az azt kísérő pszichés és testi tünetek nagyban hasonlítanak a depresszió tüneteire, és a depresszív tünetek is gyakoriak a szorongásos zavarokon belül, általában könnyen meghatározható, ha egy esetben a depresszió a fő probléma. Mindemellett a kevert depresszió és szorongásos zavar során hasonló arányban kombinálódnak a depresszív és a szorongásos eredetű tünetek.

 

7. Pszichotikus depressziós epizód

A depressziós epizód speciális megjelenési formája a pszichotikus szintű vagy téveszmés depresszió. A pszichózis azt jelenti, hogy elveszik a realitással való kapcsolat: ez lehet érzékcsalódás, tehát a beteg lát vagy hall olyan nem valóságos dolgokat, amelyeket a környzetében lévők nem (hallucinációk) és/vagy különböző téves elképzelésekhez vagy rögeszmékhez ragaszkodik (téveszmék). Az érintettek különböző tévhithez ragaszkodnak, például rendkívül erős bűntudatuk lehet, bűnösnek érzik magukat (önvádlásos téveszmék), azt gondolhatják, hogy anyagi csődbe kerültek (elszegényedési téveszmék) vagy attól tartanak, hogy súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvednek (hypochondriás téveszmék) minden bizonyíték ellenére. A pszichotikus szintű depresszióban szenvedők esetében szinte minden esetben pszichiátriai osztályos ellátásra van szükség. A pszichotikus epizód lehet unipoláris vagy bipoláris természetű.

 

8 . Atipikus depresszió

A depresszió ezen típusára egyfajta túlérzékenység, illetve hangulati változékonyság jellemző. Fokozott étvágy, túlzott alvásigény, valamint pánikrohamok gyakran fordulnak elő. Az atípusos depresszió általába enyhe epizódként zajlik le és akár bipolaritás is előfordulhat.

 

9. Szezonális depresszió

Ennek depresszió-típusnak a tünetei ugyanazok, mint az atípusos depresszió tüneteinél felsoroltak, de a tünetek megjelenésében az éghajlati változások játszanak szerepet, különösen az őszi vagy téli időszakban. Általában a depresszív időszakot előidéző évszak lezárulta után a páciensek újra jól érzik magukat és ismét el tudják látni a feladataikat.

10. Átmeneti, visszatérő depresszív zavar

Ez egy enyhe és rövid depresszió-fajta, mely veszélyeztetheti a mindennapi feladatok elvégzését, és leginkább a fiatalokat érinti, valamint rövid ideig tartó depresszív vagy kevert hangulat jellemzi, mely általában 2 hétnél rövidebb ideig tart.