Az agy szerepe

Egy depresszív epizód során az agy működésében különböző változások lépnek fel, mégpedig az agyi neurotranszmitterek anyagcserefolyamatai felborulnak, ezáltal a BDNF termelése valamint a szinapszisok közötti kapcsolódás is zavart szenved.

Azoknál a pácienseknél, akiknél gyermek – vagy serdülőkorban kezdődött a krónikus depresszió kialakulása, bizonyos agyi területeik méretükben kisebbek lehetnek a vártnál.

(Ami a kezelést illeti, a pszichoterápiával kombinált antidepresszáns gyógyszerekkel való kezelés hatékonyabb a visszaesés megelőzésében, mint az önálló gyógyszeres terápia.)

Mindezek ellenére tudományos szempontból még nem teljesen világos pontosan és naprakészen, hogy milyen mechanizmusok mennek végbe az agyban. Valószínűsíthető, hogy a neurotranszmitterek koncentrációja túlságosan lecsökken a szinaptikus résben, így kevesebb BDNF érhető el, amely a szinapszisok számának csökkenéséhez és a dendritfák (az idegsejt része) csökevényesedéséhez vezet.

Úgy tűnik, hogy bizonyos agyi területek a depressziós páciensek esetében másképpen működnek.

Ebben a folyamatban, az úgynevezett agyi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek), a noradrenalin és a szerotonin játszanak szerepet.

Az eddigiekben láthattuk a depresszió különböző jellegű okait, valamint azt is, hogyan hatnak egymásra és mit eredményeznek az agy területén. Korábban már néhány példát bemutattunk, most felsoroljuk a leggyakoribb depressziót kiváltó okokat.

• Életesemények - mindannyiunknak időre van szüksége ahhoz, hogy megbírkózzunk számos megterhelő életeseménnyel, mint például a gyásszal, vagy egy kapcsolat megszakadásával. Amikor ezek az események bekövetkeznek, a depresszió kialakulásának kockázata megemelkedik, különösen akkor, ha többé nem láthatjuk a barátainkat vagy a családunkat és másoktól elszigetelten, egyedül próbáljuk megoldani a problémákat.
• Hosszan tartó nehézségek - mint például az anyagi nehézségek és szegénység, illetve egy tartós gondozásra szoruló, magatehetetlen személy ápolása fokozhatja a depresszió kockázatát.
• Elszigeteltség –szociális kapcsolatoktól elszigetelten, a család és a barátok támogatása nélküli élet a legtöbb ember számára emelkedett kockázatot jelent.
• Krónikus betegség– azoknál a pácienseknél, akiknél krónikus betegséget vagy élethosszig tartó kezelést igénylő betegséget diagnosztizálnak, mint például szívbetegséget, autoimmun betegséget, vagy rosszindulatú daganatot, magasabb a depresszió előfordulásának kockázata.
• Személyiségvonások – Azok az emberek, akiknek alacsonyabb az önbecsülése vagy túlságosan kritikusak magukkal szemben, sokkal esékenyebbek a depresszióval szemben. A személyiségjegyek éppúgy függenek az örökletes tényezőktől, mint az iskolázottságtól és a társadalmi környezettől.
• Családi halmozódás –ha az egyenes ági rokonok körében már előfordult depresszió, megemelkedik az esélye a depresszió kialakulásának.
• Személyes anamnézis –ha valakinél már korábban előfordult depressziós epizód, a kiújulás kockázata megnövekszik. Minél több depressziós szakasz fordult elő egy egyén élete során, annál magasabb a kockázata a depresszív epizód kialakulásának a jövőben.
• Terhesség, szülés, menstruáció és menopauza - a nők sokkal sebezhetőbbek a depresszió szempontjából, mint a férfiak, mely a különböző hormonális háttérrel magyarázható elsősorban. A hormonális egyensúly felbomlása és a női nemi ciklus változékonysága okozza a nők különböző életszakaszaiban a megemelkedett kockázatot. Jól ismert példája ennek a szülés utáni depresszió.
• Alkohol és droghasználat – Az emberek hajlamosak különböző szereket használni annak érdekében, hogy módosítsák a tudatukat és egyfajta öngyógyítás céljából használják őket. Bizonyos kultúrákban a depressziós emberek különösen gyakran nyúlnak alkoholhoz. Az alkohol toxikus hatásai spirál-szerűen még jobban elmélyítik a depressziót. Továbbá a kannabisz-származékok ellazulást segítendő használata szintén eredméynezhet depressziót, különösen kamaszkorban.
• Sleep and vigilance pattern - láttuk, hogy amíg a stresszes embereknek nehezebb jól aludni, addig az alvászavarok, mint például az insomnia, hypersomnolencia (a túl sok alvás), vagy a korai ébredés gyakran a depresszió első tünetei. A lefekvést érintő rossz szokások, melyek a felesleges munkavégzésnek vagy szórakozásnak köszönhetőek, tartós álmatlanságot okozhatnak. Ez a fizikai kimerültségen és a napi ritmus felborulásán keresztül sok esetben növeli a depresszió kialakulásának kockázatát. Az alvás elengedhetetlen a testi egészség fenntartásához, és az alvás elhanyagolása egészségromláshoz vezet. Másik tipikus példa erre a horkolás, amikor az éjszaka folyamán a légzés rövid ideig szünetel. Ez nagyon rövid időre felébreszti az illetőt anélkül, hogy arra másnap tudatosan emlékezne.  Csak az alvásidő megszakad, így az nem pihentető. Ennek eredményeként napközben fáradt és kimerült az illető, amely hosszabb távon depresszióhoz vezethet. A depresszió és az alvászavar egyértelműen nagyon gyakran együtt fordulnak elő és súlyosbítják egymás hatását.